Published: 2023. szeptember 09. | Source: Raffer Kristóf

Amikor a pörgős, sűrített tempóban zajló versenyszezonból ki szeretnék egy kicsit szakadni, akkor általában a Dunára vagy pedig egy nagyhalas tóra megyek.

Jelen esetben a Fehérvárcsurgói víztározóra látogattam el, hiszen a tározóban nagy számban megtalálhatóak, akár 15-20kg feletti pontyok is, és bíztam benne, hogy sikerül majd ezekből is egyet partra segíteni.

A felszerelésemet, illetve a csalogatóanyagokat is a nagyhalak ízléséhez igazítottam, hiszen rájuk pályáztam.

Etetésre szánt főtt kukorica, bojlival kiegészítve.

Alapozásnak körülbelül 1,5-2kg került be 100 méterre, etetőrakéta segítségével és úgy terveztem, hogy 20-30 percenként rá etetek 8-10 dobással, ezzel is igyekeztem ápolni az etetést.

Nem tudtam kellően felkészülni a horgászatra, ezért horogkötésre sem volt időm, na nem baj, ezeket az előkéket gyakran használom és tudom, hogy bírják a strapát!

Kosárba egy magas fehérje tartalmú pellet mix került, csalinak pedig a hozzá passzoló Concourse Twister!

Ezt a kombinációt bizony nem vetik meg a nagyhalak!

Mivel már az alapozó etetésemet is nagy távolságra készítettem el és az volt a tervem, hogy az etetés mögött horgászok céltudatosan nagyhalra, ezért egy, olyan bottal kellett készüljek, amivel szükség esetén tudok dobni, akár 130 métert is…

Ezért választottam a 450-es Concourse Method Feedert.

Kezdésnek persze nem, ilyen messzire horgásztam, hanem 120 méterre akasztottam ki a klipszet, és bizakodva dobáltam, ezt a távolságot.

Működött is, hiszen folyamatosak voltak a kapások!

Kisebb 5-6kg-os pontyok görbítették szinte minden dobásra a spiccet.

Első dobásra sikerült ugyan, egy nagyobb 10-12kg körüli pontyot fogjak, de bizakodtam benne, hogy lesz még nagyobb is.

Sokat tanakodtam, amig arra jutottam, hogy bele próbálok az éjszakába, ezért egy kicsit megtoldottam a horgászatra szánt időt!

Elő is kerestem a táskámból, a kapásjelzőket…

...és már fel is helyeztem a spiccekre. Jöhetnek a halak sötétbe is!

Dobtam, dobtam, dobtam, de valahogy nem sikerült nagyobb pontyot fogjak, pedig becsülettel etettem, még sötétbe is, hiszen volt szembe fény, ami jó támpontot biztosított, ezért tudtam sötétbe is pontosan etetni.

Jó néhány üres dobás után úgy döntöttem, hogy még rá húzok a távolságra és még messzebb próbálkozok körülbelül 125-130 méter között akasztottam be a klipszbe a zsinórt, majd bedobtam, kiengedtem a féket és egy bő tíz perc múlva a fék hangjára lettem figyelmes!

Végre, bevágást követően éreztem, hogy nagy hal küzd a horgon, és egy kíméletes, de gyors fárasztás után sikerült megszákolnom az este legnagyobb halát!

Igen! Sikerült, meglett a hőn áhított nagy hal!

Fontos tapasztalat volt, ezen a horgászaton, hogy a sikerhez bizony előfordul, hogy a komfortzónánkból ki kell lépjünk. Gondolok itt jelen esetben, az esti horgászatra, az extrém nagy távolságra, vagy a method feederezés során bojlival történő etetésre.

Érdekes kombinációk, az biztos, de ezen a pecán az, ilyenek segítettek hozzá a nagytestű pontyokhoz!

Szerző, képek: Raffer Kristóf